TOKAJI BORRÉGIÓ
Hogy Tokaj környékének déli lejtőit kik ültették be szőlővel először, nem tudni, az azonban bizonyos, hogy már a honfoglalás előtt virágzó szőlőkultúra volt Hegyalján. Az Árpád-házi királyok idején is fejlett szőlőművelés folyt e vidéken, ám ezt a szőlőkultúrát a tatárok tönkretették. A tatárjárás után IV. Béla király olasz és vallon szőlőműveseket hozatott az országba a szőlők újratelepítésére. A hegyaljai borok az 1490-es évek végétől indultak el hódító útjukra. Az aszúszőlőbor első írásos említése 1571-ből származik egy örökségről rendelkező okiratban.
A TOKAJI BOROK
Az alapborok mellett az aszúszemekkel kevert „élő” fürtök együtt feldolgozása révén készül a szamorodni, illetve évszázados technológia alkalmazásával a tájegység legfontosabb bora, az aszú. A tokaji borok a nemespenésszel borított falú, sokszor több száz méteres pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelődnek. A legjobb minőségű tokaji borokat Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és Tállya környékén készítik.
Az aszúsodást, vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba nem csak Tokaj-Hegyaljára jellemző, azonban a termőhely, a különleges mikroklíma, a környező folyók és a megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, sárga muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás. A borvidék riolittufába vájt pincerendszerének jellegzetes sajátossága a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész, a Cladosporium cellare, ami a világon csak itt és a Rajnai borpincékben fordul elő. Ez a gomba fontos szerepet játszik a tokaji borok minőségének biztosításában, a tevékenysége révén alakul ki az aszúbor sajátos íze, illata, zamata, sötét aranysárga színe.
TOKAJI ASZÚ
Bár a szőlészetnek és borászatnak évezredes hagyományai vannak e térségben, világhírűvé csak a 17. században emelkedett, amikor ismertté vált a kései szüret és borkészítési eljárás eredménye, a borvidék rangos borkülönlegessége, a tokaji aszú.
A régi feljegyzések szerint az aszúbor készítését a 17. században Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja találta fel, aki a fejedelemasszony újhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette az első nektárt, s azzal lepte meg úrnőjét. E történeti adat hitelességét Kazinczy Ferenc feljegyzése erősíti meg, aki Kazinczy Pétert, a fejedelemasszony jószágigazgatóját nevezte meg a történelmi adat forrásául.
Zelenák István, Tokaj történésze azonban rátalált egy iratra, amely bizonyítja, hogy már jóval Szepsi Laczkó Máté előtt is ismerték az aszú bort. Garai Máté 1571-ben halt meg, és örökösödési levelében említést tesz több hordónyi „Asszú Szőlő Bor”-ról. Így az eddigi források szerint feltehető, hogy a Garaiak készítették az első ismert aszú bort.
Amikor XIV. Lajos megkóstolta a tokaji bort, annyira ízlett neki, hogy a következő szavakkal illette: „A királyok bora és a borok királya”, amely mondat latinul vált közismertté: Vinum Regnum, Rex Vinorum.
Ez a felséges magyar borkülönlegesség számos koronás fő asztalának egyik kelléke volt. De nem csak a királyoké, hanem sok művész kedvence is volt.
A muzsikusok között Mozartról hírlett, hogy kedvelt italai közé tartozott a Tokaji, sőt szövegírója, Lorenzo Da Ponte abbé is a hódolói közé tartozott. Feljegyezték, hogy 1786-ban, amikor a Don Giovanni szövegkönyvét írta, munka közben állandóan ott volt az asztalán egy palack tokaji.
A nagy német költő Goethe még a Faustba is beleszőtte Tokaj borának hírét. A Faust első részében, Auerbach pincéjében szerepelteti a tokajit.
1815-ben Bécsben az ifjú Schubert kezébe került Baumberg bécsi költőnőnek (Batsányi János későbbi feleségének) 1800-ban megjelent verseskötete. Közötte szerepelt az 1795 táján íródott „Lob des Tokayer” (A tokaji bor dicsérete) című bordala, amely annyira megragadta a fiatal zeneköltő fantáziáját, hogy néhány nappal később el is készítette zenei kompozícióját, a Tokaji bordal zenéjét.
A BORRÉGIÓ TELEPULÉSEI
A Tokaji borrégió egyetlen borvidékből, a Tokaji borvidékből áll. A borvidék kiterjedését a Tokaj oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának „Körülhatárolt terület” fejezete határozza meg. Ez alapján a borvidék a következő 27 települést foglalja magában:
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Mád, Makkoshotyka, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu
Forrás: bor.hu, KSH, Wikipédia
