KÖVESD
Köves-Kövesd néven a XVII. századtól találunk dűlő megnevezéseket. Tarcal városkönyvében a XVII. század vége felé tűnnek fel a „Köves” bejegyzések. A mezővárosi „pór” népek egyik legfontosabb dűlője volt: Mária Terézia 1772-es Urbáriuma szerint a Kis-Kövesden (ami a mai Kövesddel azonosítható) mezővárosi lakos kapásnyi dészmaköteles szőlőt művelt. A történelmi Kövesd mára beolvadt a Nagy-Kövesdbe.
SÍPOS DŰLŐ
A tállyai Remete szőlőhegy részét képezte. Nevét tulajdonosa, a tállyai nemes, Sípos András után kapta. 1702-től kezdve Sípos-Remetének, vagy csak egyszerűen Síposnak nevezték a régiek. A terület Tállya másodosztályú termőhelyei közé tartozik – a 0,6 hektárunkon idős tőkéket művelünk. Déli kitettségű rész riolitos-bazaltos talajjal, többségében furmint, pár tőke hárslevelű, illetve muskotály is megtalálható itt. Tetejéről az egész tállyai település belátható. A Sípos-dűlő dr. Barkóczi István első megvásárolt szőlőterülete.
DUKÁT DŰLŐ
Tállya kevésbé ismert szőlőterületei közé tartozik. Eredendően a nagy kiterjedésű és történelmi 1. osztályba sorolt Hasznos szőlőhegy (promontorium) szerves részét képezte. Magát a Hasznost először 1467-ben említették a források. Nevének eredete arra utal, hogy a területet annak idején pénzért művelték a napszámosok, azaz dukátban kapták fizetésüket a tulajdonosoktól. Délnyugati fekvésű dűlő, ahol 0,5 hektár szőlőt művelünk. A talaja barna erdőtalajjal kevert riolittufa. A területen lévő öreg tőkékhez pótoltuk az oltványokat. Tisztán hárslevelű és az új telepítésünkön 0,3 hektáron T85-ös furmintot művelünk.
MANDULÁS
A XVII. század közepétől sűrűn találkozunk egykori nevével, a Mandolással Tarcal városkönyvében. Első említését 1606-ban jegyezték, mint a prédikátor egyik szőlője. A század végén készült és a szőlők állapotát is minősítő összeírások I. és II. osztályú állapotban lévő szőlőket említenek a Mandulásban. Bél Mátyás 1730 táján Kis- és Nagy-Mandolás megkülönböztetéssel II. osztályba sorolta a dűlőt. Az egykori Nagy-Mandolás valószínűleg a bányászati tevékenység áldozata lett. A mai Mandulás döntően az egykori Kis-Mandolással lehet azonos.
VINNAI
Ma is önálló, jegyzett dűlő. Egy 1707-es összeírásból ismerjük első írott említését. Van olyan térkép, amely alsó fekvését – talán elírás miatt – Vén-Májként jegyzi.
HENYE DŰLŐ
A Tokaji-hegy egyik elődombján fekszik. Az egykori forrásokban ritkán találkozni a termőhely nevével.
Első írásos említést 1637-ben tettek. Mária Terézia 1772-es Urbáriuma arról tanúskodik, hogy a
Henye elsősorban a „nemtelen” tarcaliak szőlészkedtek: itt 31 tulajdonos 104 kapásnyi
dézsmaköteles szőlőt művelt akkoriban. 1749 előtt a mai Terézia- hegyen is feküdt egy dűlő, amit Kis-
Henyének neveztek.